Amikor Nagy Eszter színésznőt demenciával diagnosztizálják, fia, Cristi úgy dönt, hogy hazatér, hogy ápolja őt. Miközben megpróbálja megvédeni édesanyját a betegség okozta szenvedéstől, és megőrizni a közvéleményben kialakult képét és művészi személyiségét, Cristi saját élete kezd kicsúszni a kezei közül. Eszter betegsége egy harmadik szereplővé válik, akivel mindketten humorral és bátorsággal néznek szembe, de ugyanakkor megkérdőjelezik a gondoskodásról, szeretetről és méltóságról alkotott elképzeléseiket.

❝Elviselhetetlennek tűnik, hogy a saját tudatod elhalványulásának tanúja legyél. A világon 50 millió ember él Alzheimer-kórral. Sokan közülük beletörődéssel tekintenek állapotukra, miközben a kezelés hiányával és a társadalmi megbélyegzéssel is szembe kell nézniük. A Minden, amit Alois elvett tőlem, arról szól, hogyan alkudozunk a saját közelgő elmúlásunkkal.❞ (Cosmin Stănilă)